"Kínai Művészet és a római Művészet"
A kínai és a római azon vitatkoztak, hogy melyikük a jobb művész.
A Király azt mondta: "Megvitatjuk ezt a kérdést, hogy megoldjuk az ügyet."
A kínai beszélni kezdett,
de a görögök semmit nem akartak mondani.
Elvonultak.
A kínai azt javasolta, hogy mindannyian kapjanak egy szobát, ahol dolgozhatnak a művükön. Két, egymással szemközti szobát, amelyet egy függöny választ el.
A kínai kért a Királytól száz színt, mindenféle árnyalatokat,
és minden reggel eljöttek oda, ahol a festékeket elhelyezték, s elvitték mind.
A római nem vitt el színes festékeket. "A mi munkánkhoz nem szükségesek."
A szobáikba mentek és elkezdték tisztítani és csiszolni a falakat. Minden nap folyamatosan dolgoztak, míg a falak olyan tiszták és fényesek nem lettek, mint a szabad ég.
Van egy mód arra, hogy csináljunk a színesbül színtelent.
Tudjuk, hogy a felhük és az idüjárás csodálatos sokszínűsége a nap és a hold teljes egyszerűségébül származik.
A kínai befejezte és nagyon boldogok voltak.
Doboltak a mű befejezésének örömére.
A Király belépett a terembe és elámult a fényűzü színek és részletek láttán.
A római ekkor elhúzta a szobákat elválasztó függönyt.
A kínai alakok és képek ragyogóan visszatükrözüdtek a tiszta római falakon.
Ott éltek, még csodálatosabban,
és a fényben folyamatosan változtak.
A római művészet a szufi út.
Nem tanulnak filozófiai gondolatokkal teli könyveket.
Ők teszik szeretetüket egyre tisztábbá és tisztábbá.
Nincsenek követelések, nincs harag.
Ebben a tisztaságban, a pillanatok képeit kapják és tükrözik vissza,
innen, a csillagokról, az űrbül.
Befogadják azokat, mint ahogyan üket látják a Fényes Tisztasággal, amely látja üket.