"Én Könyv" Masnawitól Rumival

A kínai és a római azon vitatkoztak, hogy melyikük a jobb művész.

A Király azt mondta: "Megvitatjuk ezt a kérdést, hogy megoldjuk az ügyet."

A kínai beszélni kezdett,
de a görögök semmit nem akartak mondani.

Elvonultak.

A kínai azt javasolta, hogy mindannyian kapjanak egy szobát, ahol dolgozhatnak a művükön. Két, egymással szemközti szobát, amelyet egy függöny választ el.

A kínai kért a Királytól száz színt, mindenféle árnyalatokat,

és minden reggel eljöttek oda, ahol a festékeket elhelyezték, s elvitték mind.

A római nem vitt el színes festékeket. "A mi munkánkhoz nem szükségesek."

A szobáikba mentek és elkezdték tisztítani és csiszolni a falakat. Minden nap folyamatosan dolgoztak, míg a falak olyan tiszták és fényesek nem lettek, mint a szabad ég.

Van egy mód arra, hogy csináljunk a színesbül színtelent.

Tudjuk, hogy a felhük és az idüjárás csodálatos sokszínűsége a nap és a hold teljes egyszerűségébül származik.

A kínai befejezte és nagyon boldogok voltak.

Doboltak a mű befejezésének örömére.

A Király belépett a terembe és elámult a fényűzü színek és részletek láttán.

A római ekkor elhúzta a szobákat elválasztó függönyt.

A kínai alakok és képek ragyogóan visszatükrözüdtek a tiszta római falakon.

Ott éltek, még csodálatosabban,

és a fényben folyamatosan változtak.

A római művészet a szufi út.

Nem tanulnak filozófiai gondolatokkal teli könyveket.

Ők teszik szeretetüket egyre tisztábbá és tisztábbá.

Nincsenek követelések, nincs harag.

Ebben a tisztaságban, a pillanatok képeit kapják és tükrözik vissza,

innen, a csillagokról, az űrbül.

Befogadják azokat, mint ahogyan üket látják a Fényes Tisztasággal, amely látja üket.