Az Ábrahámi vallásokat megalapozó egység

A történelmi eredet (1)

Mind a három legnagyobb Ábrahámi vallás, a Zsidó, a Keresztény és az Iszlám, közvetlenül Ábrahámtól származik, és mind a háromban vannak Ábrahámra vonatkozó szokások A Muhammad: His Life Based on the Earliest Sources1 című könyvében Carl Lings elmeséli az Iszlám Próféta életét. A legelső fejezetben elmondja, hogy Ábrahám volt “a két spirituális irányzat forrása” két fián, Izsákon és Ismáelen keresztül.

A zsidók és a keresztények számára Ábrahám Izsákon keresztül a vallásuk őse és apja. A muzulmánok számára a közvetlen leszármazás Ismáelen keresztül történik. A muzulmánok magukat Milat Ibrahim-nak tartják (Ábrahám népe). A Szent Korán ezt mondja:

Avagy látói voltatok, midőn jőve a halál Jakabhoz, s Ő mondá fiainak: Mit imádtok én utánam! Mondák: Imádjuk Istenedet, atyáid Istenét, Ábrahámét, Izmaelét és Izsákét. Egy az Isten s mi Őbenne megbékélünk.
(Quran - 2:133)

A Teremtés könyve elmondja, hogy Ábrahámnak nem volt gyereke, s reménye sem lehetett rá és, hogy Isten kihívta őt a sátrából és így szólt: „Tekints fel az égre, és számláld meg a csillagokat, ha azokat megszámlálhatod”. És amikor Ábrahám felnézett a csillagokra monda nékie: „Így lesz a te magod.” (15:5)

Ábrahám felesége, Szárai akkor egy öreg, meddő asszony volt, és Ábrahám is előre járt már az élet útján. És Szárai a Hágár nevű egyiptomi szolgálóját adta neki feleségül. De keserűség nőtt közöttük és Hágár megfutamodott Szárai haragja elől és bánatában Istenhez fohászkodott. És Ő egy Angyalt küldött hozzá ezzel az üzenettel: “Felettébb megsokasítom a te magodat, hogy sokasága miatt megszámlálható se legyen.” És monda néki az Úr angyala: “Ímé te terhes vagy, és szülsz fiat; és nevezd nevét Ismáelnek, mivelhogy meghallá Isten a te nyomorúságodat.” (16:10-11) Ezután Hágár visszatért Ábrahámhoz és Száraihoz és elmondta nekik az Angyal üzenetét, aztán megszületett a fiú, Ábrahám Ismáelnek nevezte el a fiát, melynek jelentése “meghallá Isten”.

Amikor a fiú tizenhárom éves lett az Úr ismét beszélt Ábrahámmal és mondá neki: “Ami engem illet, imhol az én szövetségem te veled, hogy népek sokaságának atyjává leszesz,” (17-4), és “És megállapítom az én szövetségemet én közöttem és közötted, és te utánad a te magod között annak nemzedékei szerint örök szövetségül, hogy legyek tenéked Istened, és a te magodnak te utánad.”(17:7)

Aztán Isten megígérte, hogy Szárai is szül neki egy fiat, akit Izsáknak kell hívnia. És félve attól, hogy nagyobbik fia ezáltal elveszti Isten kegyét, Ábrahám imádkozott: “Vajha Ismáel élne te előtted! Az Isten pedig monda: “Ismáel felől is meghallgattalak: Ímé megáldom őt, és megszaporítom őt és megsokasítom őt felette nagyon; tizenkét fejedelmet nemz, és nagy néppé teszem őt.”(17:20-21)

Szárai megszülte Izsákot és amikor elválasztotta a csecsemőt, azt mondta Ábrahámnak, hogy Hágár és a fia nem maradhatnak többé az ő háztartásukban. Ábrahámot ez mélyen elszomorította Ismáel iránt érzett szeretete miatt, de az Isten ismét szólt neki és azt mondta, hogy kövesse Szárai tanácsát és ne szomorkodjon és megint megígérte neki, hogy Ismáel meg lesz áldva.

Ezért, két spirituális irányzat, Ábrahám után két központ dolgozott az emberiség egyesítésén. Nem egy, hanem két nagy nemzedék tartja atyjának Ábrahámot – két nagy nemzedék, két vezetett hatalom, két eszköz, mely a Menny Akaratát valósítja meg, Isten előtt nincs más nagyság, csak a Lélek nagysága. Tehát Ábrahám a két spirituális irányzat forrása, melyek az egység óceánja felé vezetnek.


1. Martin Lings, Muhammad, his life based on the earliest sources (Vermont: Inner Traditions International, 1983)
2. The New Oxford Annotated Bible (Revised Standard Version), (New York, NY: Oxford University Press, 1973)