A kutatók szívének fényei című könyvében, Hazrat Djalaleddin Ali Mir Abolfazl Angha a következüképpen határozta meg a szufizmust a tasavvof (szufizmus) szót alkotó négy mássalhangzóból kiindulva:

A tasavvof szót alkotó négy mássalhangzót a következüképpen nevezi: Tâ’, Sâd, Vâv és Fâ’, ahol; Tâ’ a világról való lemondásra és megbánásra, valamint a bűntül való megtartóztatásra vezet, míg; Sâd jelzi a nyugalmat és egy tiszta lélek iránti üszinteséget; Vâv, a megigézés, a barátság és az üszinteség jelképe, és végül; Fâ’ a szegénység, az egyéniség és az alázat kifejezüje.

Szavait a következüképpen közelíthetjük meg:

A Tâ’ kifejezi a Tark, a Tobe és a Teqâ’ tanításait:

A Tark (lemondás a világról): lemondás, a vágyak és szokások, az anyagi kötüdések és a világi cselekedetek alól való felszabadulás az egyensúly elérése az ilyen vagy olyan értelemben vett szélsüségektül való megszabadulás céljából

A Tobe (megbocsátás): a lelkesedés és a belsü öröm teljes visszatérése a szív- és az Isten-központúság felé

A Teqâ: a bűnöktül való megtartóztatás

A Sâd kifejezi a Sabr, a Sedq és a Safâ’ tanításait:

A Sabr (türelem): a kitartás és a türelem elvezet a célunk megvalósításához vezetü úton

A Sedq (üszinteség): az egyenesség és a szándékaink tisztasága vezessen cselekedeteink és beszédünk során

A Safâ’ (a lélek világossága): a megtisztulás és a szívünk tükrén esett foltok fényesítésének irányába tett folyamatos erüfeszítések elhomályosítják azt

A Vâv kifejezi a Vafâ’, a Vodd és a Verd tanításait:

A Vafâ’ (hűség): hűség a beteljesedett egyezség iránt

A Vodd (barátság): szeretet és vonzalom

A Verd (megigézés): Isten megszólítása

A Fâ’ kifejezei a Faqr, a Fard és a Fanâ’ tanításait:

A Faqr (szegénység): a valós tudomány felfedezése és a másokkal szembeni szükségek hiánya

A Fard (egyéniség): a másoktól való elválás és a valóság bemutatása mindennemű kiegészítés nélkül

A Fanâ’ (alázat): az isteni dicsüség megnyilvánulása a szívben és egység Istennel, az Igazzal