(sharia, tariqa, haqiqa)

A szufik a próféták tanításaiban három szintet különítenek el:

Az elsü szint a sharia, amely a Törvény és a Hagyomány;
A második szint a tariqa, amely az Úton való elürejutást írja le;
A harmadik pedig a haqiqa, amely a cél megvalósítása, az Igaz.

A szufizmus a megtisztulásból és a minden szinten megvalósuló rendbetételbül áll annak érdekében, hogy felfedezzük az igazságot. A lélek értéktelen és elítélendü elemeitül való megtisztulásával kezdüdik, majd az emberi kötüdések elhagyásával folytatódik. Befejezésül, a felemelkedés és az isteni megtisztulással ér véget.

Hazrat Jalaleddin Ali Mir Abolfazl Angha egyik művében Sheikh Nadjmeddin Kobra beszédére hivatkozik az alábbiak szerint. A szufizmus három szintbül tevüdik össze: a Törvénybül, az Útból és az Igazságból. Azt mondta, hogy: «A Törvény egy hajó, az Út a tenger és az Igazság egy gyöngyszem. Az, aki szeretné ezt a gyöngyszemet, szükségszerűen felszáll erre a hajóra, a tenger felé veszi az irányt és megtalálja a gyöngyöt». A következüket is mondta: « a Törvény szerinti tisztaságot a víznek köszönhetüen érjük el, az utat pedig az énünk vágyainak elhagyásával járhatjuk végig. Az Útban való imádság a teremtményektül való elvonatkoztatásból, figyelmünk Isten egyetemes adományára való fókuszálásából és a Vele való intim könyörgésekben rejlü öröm elhagyásából áll, mindenhol és minden idüben».

     A könyörgés (salât), amellyel Istenhez szeretnénk közel kerülni, magába foglalja ezt a három elemet, ahogyan azt Ja’far Sâdegh (béke rajtam) imám kifejezi: «A könyörgés egy szolgálat, az Igazhoz való közelség és a vele való kapcsolat. A szolgálat nem más, mint a sharia, a közelség a tariqa, a kapcsolat pedig a haqiqa». A hívük hercege, Ali imám, így foglalja össze: «A sharia jelentése: szolgáljuk az Igazat az Igaz által. A tariqa az Igazban való jelenlétet jelenti az Igaz által. Végül a haqiqa az Igaz szemlélését jelenti az Igaz révén».

     A valóságban minden parancsolat három szintbül áll össze; míg a sharia szerinti böjt idején le kell mondani az ivásról, az étkezésrül és más dolgokról, addig a tariqa szerint a haszontalan gondolatoktól és képzetektül kell megválnunk, és az Úr teremtmények iránti gyengédségével kell foglalkozni. Ugyanakkor a «hadj» a sharia szerinti zarándoklat Isten házához. A tariqa szerint a zarándoklat célja az Istenben való megtisztulás, míg az Igazban (haqiqa) az Istenben való megsemmisülésrül van szó. A hadj szép és a zarándoklat helyes Isten Házához, de Isten Embereinek zarándoklata a Mester Házához való zarándoklat maga».2

«Amikor a kutató elfogadja mindezeket, szíve és nyelve megnyílik, és a lélek fényébül táplálkozik, amely az imádat és a vallásgyakorlás során mutatkozik meg, ezáltal az isteni beszéd célpontjává válik: « Az Isten azok barátja, akik hisznek Őbenne és a sötétségbül a fény felé fordítják arcukat» (2 : 257). Őszintesége a bölcsesség forrása, amely nyelvének szívében rejlik. Nem látja azt egyetlen szem és nem hallja azt egyetlen fül sem. Saját szemeivel látja az isteni megnyilvánulásokat. Amikor Isten jót akar egy szolgálójának, megnyitja a szívének látását az úton és elvezeti Őt az Önismerethez. Megmutatja neki az Ő egyetemes adományának leheletét (rahma), és alapvetü természetes karizmájával segíti üt».2

Hazrat Shah Maghsoud Sadegh Angha a következüket is mondta: «Azon a papíron aludtam, amelyet a szívem nyelve diktált nekem, amellyel megtisztíthatom szívemet és elolvashatom az isteni titkot. De van még más is, amit el szeretnék mondani és más örömök, amelyeket fel szeretnék fedezni. Mindezek részedrül egy másik fület és egy más intelligenciát követelnek. A szolgálóra hárul az a feladat, hogy készenlétben legyen, és Isten megmutatja az utat és a nevelést. Csak Istenben, a Segítü Istenben, a Menedékben juthatunk el a célunkhoz.»2.