"Mindannyian egy pályán hajózunk " (Korán 21: 33)

«Körülbelül 1400 évvel ezelütt, az iszlám próféta ezt mondta: "Ki ismeri saját Magát, az ismeri Istent". (…) Az iszlámban a valós Ön vagy az "Én" egyenlü az Istenivel. Ezért van az, hogy az iszlám hirdeti a Lét páratlanságát: "Lâ illâha illa'llâh", ami azt jeleni, hogy "Nem létezik más istenség, csak Isten". Ez az igazi emberi méltóság: Isten és ü elválaszthatatlanok. Ahogyan azt a Korán is írja (50:16): "Közelebb vagyunk Önhöz, mint a nyaki ere"». 1

« Mohamed próféta (a béke benne lakozik) irányelveket fogalmazott meg arra vonatkozóan, hogyan ismerhetjük meg valós Énünket. Ehhez az állapothoz alá kell rendelnünk magunkat Istennek. Ezen alávetettség által alapozzuk meg tetteinket a tudás és a bölcsesség útján, nem pedig a tudatlanság, a babona és a vak bizalom által.»² «Sajnos az emberek többsége azt gondolja, hogy ez az alávetettség egyben alárendeltséget is jelent valakinek. Nem, s aki így gondolja, az a vak bizalomtól függ és teljesen méltatlan az olyan emberi értékekre, amelyeket Isten megalkotott». 2

«Amikor összehasonlítjuk a naprendszer szerkezetének felépítését az atomok rendszerével, megtapasztalhatjuk, (…) [hogy] mindkettü egy veleszületett ismeretnek van alávetve és a Lét törvényei szerint van irányítva. Ugyanez elmondható az emberi létre is, amely képes megismerni az "Ént", a veleszületett és belsü tudás forrását. Ez a teljes szabadság és szerelem állapota, amelyet a szufi mesterek műveikben kiemeltek». 3 A Hívük Hercegének, Ali imámnak, az emberiség lámpásának, szavai igazolják ezt az autentikus és szent célt:

"Az iszlám alávetettség,

az alávetettség, pedig a stabilitás és az állandóság
a Lét igaz valóságában."
«Az alávetettség az iszlám életereje azon fejlüdésnek és dinamikus fellendülésnek megfelelüen, amely a hívü szívében ment végbe azóta. A szívében, ahol minden határ és kettüsség már megszűnt létezni, és ahol a hívü üszintén tanúsítja Isten páratlanságát. (…) Ez a tanúsítás nem csupán verbális; a hívü egész teste, lelke és szíve, - létének egésze – együtthangzik az egyedüli Isten jelenlétével.»²