A Hidzsáb valósága

1-Mi a Hidzsáb?
2-Hidzsáb, mint a tudatlanság fátyla, amely elfedi az igazságot
3-Hidzsáb, mint spirituális védelem vagy takarás
4-Hidzsáb, mint női ruhadarab
5-Versek a Hidzsábról a Szent Koránban

1-Mi a Hidzsáb?

A Hidzsáb az Iszlám vallás egyik legvitatottabb és magyarázottabb aspektusa. Ugyanakkor, mit is jelent maga a hidzsáb szó? Ahhoz, hogy megértsük a szó jelentését, először annak eredetét, gyökereit kell megvizsgálni. Az arab nyelvű irodalomban a "hijaba" szó jelentése függöny, fátyol, megosztás vagy leválasztás, és napjainkban is a legismertebb és leginkább használt jelentése a szónak az a fátyol, amely a női öltözet részét képezi. Ugyanakkor a hidzsáb szó jelentése sokkal szélesebb körű és nem csak a női ruházatra korlátozódik. A hidzsáb szó valós jelentése tanulmányozást igényel és meg kell érteni.

2-Hidzsáb - A Tudatlanság fátyla

A Tudatlanság hidzsábja az a fátyol, amely a szívet fedi és elválasztja egymástól a kutatókat az elérhető alázattól Istennek és Istennel, és meggátolja a belső valóság kiteljesedését. Negatív magatartásunk és viselkedésmódunk, mint az önzőség, a kapzsiság, az anyagiasság, az önzőség, az irigység, valamint vágyaink és korlátozott érzékeink alkalmazása úgy töri meg Isten fényét szívünk felé, mint egy vastag szövetanyag. Ugyanakkor nem vagyunk tisztában a valónkkal, a mi saját “Énünkkel”, és továbbra is csak a valóság képének börtönében létezünk.

Limitált érzékeink fátylat alakítanak ki. Halljuk a vallásunkból kapott tanításokat, amelyek még "tartalom nélküli szavak csupán", 1   ahelyett, hogy felfednénk a szavak mögötti valóságot, csak az akaratunkat és a vágyainkat látjuk. Például, amikor imádkozunk, közülünk sokan nem az Ő emlékezetéért és a szeretettel való egység elérésért imádkoznak, hanem csupán anyagi jellegű vágyak és kívánságok hangzanak el. És ez az a bizonyos fátyol. A Szent Koránban bennefoglaltatott, hogy a fátyol a hitetlenek szemét, fülét és szívét fedi. Mi tehát az igazságkeresés célja: megszabadulni a tudatlanság fátyla alól.

"Lepecsételte Allah a szívüket és a fülüket, s a látásukat lepel fedi. Szörnyű büntetés lesz az osztályrészük." (Szent Korán 2:7)

Mohamed Próféta (PBUH) azt mondta: több mint 70,000 fátytol, a fény és a sötétség fátyla, választja el a kutatókat a Szeretettől. A sötétség fátylát saját korlátaink alakítják és a tudatlanság fátylának felelnek meg. A fény fátyla az Önmegismerés útja vagy Seyr va Solouk, állomásainak (horizontjainak) felel meg, amelyen a kutató gyengeségeinek keresztül kell mennie ahhoz, hogy elérje célját. Bármi megtorpanás vagy letérés az útról fátylat jelképez, amely késedelmet eredményez.

És időben megmutatjuk nekik a jeleinket a világűrben, a földön, és saját magukban, hogy nyilvánvaló legyen a számukra, hogy ez az igazság. Nem elegendő az számukra, hogy tudják azt, a te Urad minden dolog tanúja?
Szent Korán 41:53

3-Hidzsáb-A spirituális/Benső takarás

A spirituális belső takarás, amely megtalálható minden egyes utat keresőben, maga a hidzsáb, amely védelemül szolgál. Ez a takarás, amely véd a bennünket körülvevő mindennemű káosztól, saját negatív tulajdonságainktól és az alsóbbrendű énünktől. Ez a védelmező burok lehetővé teszi minden egyén számára a saját belső valós képességeinek felfedezését és fejlesztését. Például ahhoz, hogy a mag növekedésnek induljon, szüksége van arra a burokra, amely körülveszi és védi a talaj kíméletlenségeivel szemben mindaddig, amíg az felkészül a sarjadásra, majd a burok szétszakításával megmutatja mindazt, amelyet addig magába rejtett. Ugyanez zajlik le az emberben is. Szükségünk van védelemre annak érdekében, hogy megmutathassuk és fejleszthessük belső képességeinket, míg egyensúlyban és harmóniában tudunk élni a saját valóságunk megismerésére törekedvén. Ez a fátyol valóban igényelt a kutató által. Célunk az imádsággal, a zikrel, a böjttel és más, Istán által adatott Shari’at által az, hogy fenntartsuk és bátorítsuk a kívánt belső környezet elérését, s annak fejlesztését egy magasabb dimenziójú létért, s Isten szavainak befogadására való képességért.

Szent Korán 42:51

"Az ember számára lehetetlen az, hogy Allah beszéljen vele - ha csak nem sugallat útján, vagy függöny mögött, vagy úgy, hogy követet küld, aki az Ő engedelmével sugallatot ad neki, amit Ő akar. Ő Magasságos és Bölcs."

Az M.T.O. Shahmaghsoudi Iszlám Szufizmus Iskola tanításai szerint®, e szent fény forrása a hívő ember szívében lakozik. Hazrat Molana Shah Maghsoud Sadegh Angha, az iskola 41-dik Szufi Mestere úgy nevezte ezt, hogy az “Élet forrása”. Azt tanította, hogy az emberi szervezetben van egy beépített mechanizmus, amely 13 elektromágneses központtal van felszerelve. Ezen központok megismerése és fejlesztése megteremti az áhított harmóniát, amely megkönnyíti az emberi lény spirituális dimenzióinak fejlődését. Az Arif (szufi mester) a fény az úton, amely vezeti a kutatót az Önmegismerés útján.2

4-Hidzsáb, a női ruhadarab
A Hidzsáb története

A Hidzsáb másik és legszélesebb körben használt jelentése napjainkban a nők által viselt fátyol.

Bibliai érveken túl, a tudósok azzal érvelnek, hogy a fej fedését nem kellene kötelezővé tenni az Iszlámban, mert a fátyol előrejelzi a Korán kinyilatkoztatását. A fej fedése Arábiában került bevezetésre sokkal az Iszlám megjelenése előtt. Elsősorban az országok közötti kapcsolatteremtés során, amikor is a hidzsáb a társadalmi hovatartozást jelképezte.

Lelila Ahmed a Nők és férfiak az Iszlámban: A Modern csaták történelmi gyökerei című művében írja, hogy a fátylat eredendően a Sassanid birodalomban használták, elsősorban a nemek megkülönböztetésére, majd a Középkorban, az Iszlám fénykorában, a Földközi-tenger vidékén terjedt el széles körben. Mohamed próféta idejében és főként életének utolsó szakaszában, csupán a feleségétől várta el a fátyol használatát a Muszlim nők közül. Halála után és a Muszlim hódítások által csatolt területeken, a fátyol az öltözék kedvelt elemévé vált a Muszlim felsőbb osztályba tartózó nők körében.3

Így folytatja:“Kétségtelen, hogy a fátylat Arábia területén nem Mohamed vezette be, már létezett ott. A fátyol a társadalmi hovatartozáshoz kötődött, mint ahogyan az a görögök, a rómaiak, a zsidók és az asszírok esetében is, ahol szintén volt gyakorlata a fátyol viselésének. A Koránban ugyanakkor világosan sehol nincs előírva; az egyetlen vers, amely foglalkozik a női ruházattal, a már említettek mellett, instruálja a nőket hogy vigyázzanak szemérmükre és kendőzzék el díszeiket (Szúra 24:31-32). Mohamed élete során a fátyolviselés csak a feleségei körében volt megfigyelhető. Ráadásul, az a mondat, hogy “[ő] fátylat viselt” használva volt az elbeszéléseiben kifejezvén azt, hogy a nő Mohamed feleségévé lett. Arról nem tudunk, hogyan vált a szokás elterjedté a közösség további részeiben. A muszlim uralkodó területein, ahol a fátyolviselet a felsőbb osztályok nő tagjai között elterjedt volt, a jólét hatásaként, az arabok státuszának eredményeképpen, valamint a Mohamed feleségeinek példája, nagy valószínűséggel mind hozzájárultak e szokás általános elfogadásához.” 4

A "csador" kifejezés, amely a fátyol leginkább használt formája a mai Iránban, sátrat jelent. Gyökerei a történelem előtti Iszlám korokra vezethetőek vissza, arra a gyakorlatra amikor gazdag nőket szállítottak fedett székekben.5

John Esposito, a Georgetown Egyetem Iszlám Tanulmányok Professzora, írja, hogy a fátyolviselés szokása és a nők megkülönböztetése a korai Iszlámban a Perzsa és a Bizánci hódító társadalmakból került átvételre, és csak később tekintettek rá úgy, mint magából a Koránból származó szabályra és értékre. A Korán nem írja elő a fátyolviselést vagy a megkülönböztetést; épp ellenkezőleg, egyformán hangsúlyozza a férfiak és a nők részvételét és vallási felelősségét a társadalomban.6

Sheikh Muhammad al-Ghazali Sunna Between Fiqh and Hadith című könyvében belátja, hogy minden olyan hagyomány, amelynek feladata a nők tudatlanságban tartása és távoltartása a közszerepléstől, mind a jahiliya (a hitetlenség korának) maradványai és azok követése ellentmond az Iszlám szellemiségének. Al-Ghazali azt mondja, hogy a Próféta idején a nők egyenrangúak voltak a férfiakkal a családban, a mecsetekben és a csatatéren is. Napjainkban az igaz Iszlám lerombolása folyik az iszlám nevében.7

Az Iszlám ruh al-madaniyya (Iszlám: a civilizáció szelleme) című műben Shaykh Mustafa Ghalayini emlékezteti az olvasót arra, hogy a fátyolviselés az Iszlám előtti időkből származik és, hogy a muszlimok vettek át szokásokat más népektől, amelyekkel keveredtek.8

Nazira Zin al-Din rámutat arra, hogy a fátyolviselet a gazdag családok szokása volt, mint státusz szimbólum. Hivatkozik Shaykh Abdul Qadir al-Maghribi szavaira, aki a hidzsáb viseletében egy arisztokrata szokást vélt felfedezni, amellyel a gazdag nőket és tekintélyes családok nő tagjait különböztették meg más nőktől. Nazira úgy foglalja össze, hogy a hidzsáb, ahogyan ma ismert, tiltott az iszlám shari'a (vallási törvények) szerint.9

Egy másik muszlim tudós, Abd al-Halim Abu Shiqa, tudományos művet írt az iszlám nőkről, amelynek címe Tahrir al-mara'a fi 'asr al-risalah (A női emancipáció a Próféta korában)10.  Egyetért Zin al-Dinnel és al-Ghazalival a Mohamed Próféta korabeli női státusz és a nők napjainkbeli státusza közötti megkülönböztetés tekintetében.

Immár több mint egy évszázada a fátyol viselete, illetve nem viselete központi kérdés, megosztva ezzel az Iszlám világot.

Fátyolban és a Férfi Elit: A Női jogok az iszlámban feminista interpretációja című művében, a marokkói szociológus, Fatima Mernissi, támadja a nőkre irányuló elavult, konzervatív megkülönböztetést, mint az autoritarizmus puszta intézményesítését, amely a szent szövegek manipulációja útján valósul meg, mint "a hatalom gyakorlásának strukturális jellegzetessége a muszlim társadalmakban."11

5-Versek a Hidzsábról a Szent Koránban

Figyelmen kívül hagyva a történetét és eredetét, a fátyol intézményesítésre került a shari’a, az Iszlám vallási törvényei által. A hidzsáb a Korán két versével volt összefüggésben, amelyeket minden muszlim nőnek ismernie kellett. A versek a következőek: 24:30, 31, és 33:59.

A Korán lefekteti a mértékletesség törvényi elveit a 24-es szúrában (Noor - Fény) a 30-31 versekben. Ebben a mértékletességben mind a muszlim nők, mind a muszlim férfiak örömüket lelték:

"Mondd a hívő férfiaknak, hogy süssék le a tekintetüket és ügyeljenek a szemérmükre! Ez illendőbb nekik! Allahnak tudomása van arról, amit cselekszetek." 24:30

És mondd a hívő nőknek, hogy süssék le a tekintetüket és ügyeljenek a szemérmükre és ne mutassák a díszeiket, csupán azt, ami látható és kendőzzék el ruhakivágásukat (Uel-Jedribne Bi-Khimarihinne) és ne mutassák a díszeiket és szépségüket kivéve férjüknek, …" Szent Korán 24:30-31

A fenti versnek megfelelően, a muszlim nőknek megfelelően takarniuk kell magukat. A vers csupán azt pontosítja, hogy a nők keblének takarva kell lennie. Maga a Korán ugyanakkor nem beszél ilyen részletességgel hasonló fedésről. Azt is fontos megemlíteni, hogy a Korán nem beszél semmiféle büntetésről a fátyolozatlan nők esetében!

A közismert tanító, Muhammad Asad12,    a Korán 24:31-s versét kommentálva a következőket mondja:

“A khimar főnév (amelynek többes száma khumur) az arab nők által díszítésként használt fejkendőt jelenti (nem úgy, mint a fejfedésre használt hidzsáb) az Iszlám fénykorát megelőzően és azt követően egyaránt. A legtöbb klasszikus kommentátornak megfelelően, ezt csaknem egy díszként hordták, amelyet aztán lazán leengedtek a viselő hátára. Azóta, az akkori divatnak megfelelően, a női tunika felső, elülső részét kivágással díszítették, így a viselő hölgy mellkasa fedetlenül maradt. Ennélfogva, a mellkas takarása a khimar által (a Próféta kortársai által oly sokat használt kifejezés) nem szükségszerűen utal a khimar használati módjára. Ritkán, de ezt is fontos tisztázni, hogy a női mellkas nem tartozik bele az "amit illő láttatni" a női testből koncepcióba és ezáltal nem illik megmutatni. A fej fedése mindenesetre nem követelmény. A hidzsáb, az őszintébe vetett bizalom, kérdésére vonatkozóan, csak az őszinte Hívő lehet az igaz bíra, ahogyan azt Noble Próféta mondta: "Kérdezz a bizalmad megítélésért és hagyj fel mindazzal, ami gátolja azt."

2- Sura 33 (al-Ahzab):58 -59

Egy másik a nők öltözetéről szóló verse az 59-es, az al-Ahzab szúra vers:

"És akik zaklatják a hívő férfiakat és nőket anélkül, hogy azok rászolgáltak volna, azok gyalázatot és nyilvánvaló vétket vettek magukra. Próféta! Mondd a feleségeidnek, a leányaidnak és a hívők feleségeinek, hogy borítsák az orcájukra köntösük egy részét (Judnine alajhinne min dzselebíbihinne)! Így érhető el leginkább az, hogy elismertessenek és ne zaklattassanak. Allah Megbocsátó és Könyörületes." (Szent Korán 33:58-59)

A Korán írásának megfelelően, azokban az időkben, mind a muszlim nők és férfiak részesei voltak a zaklatásnak és bosszantásoknak. Az azonban, hogy miért kell a muszlim nőknek egy külső ruhadarabot viselniük, amikor elhagyják a házukat, nem keltett bosszúságot. Ennek oka nem az volt, hogy takarják vagy bezárják a nőket a házaikba, hanem biztonságossá akarták tenni számukra, ha azon kívül tartózkodtak anélkül, hogy zaklatásnak lettek volna kitéve. Azokban a társadalmakban, ahol nem áll fenn annak a veszélye, hogy egy "hívő" muszlimot összekevernek a többiekkel, vagy ahol a "külső ruházat" nem működik úgy, hogy azzal egyértelműen azonosíthatóak lennének a "hívő" muszlim nők, ott a "külső ruházat puszta viselése" nem fogja beteljesíteni a Korán szabályainak valós célját.13

Valóban, ahelyett, hogy megragadnák az Iszlám üzenetét, a társadalmak továbbvitték kulturális és törzsi szokásaikat, úgy olvasztották be a hidzsáb jelentését, mint öltözködési szabályt a nők számára, ahelyett, hogy annak mélyebb és legfőbb jelentésére fókuszálnának.

Nazira Zin al-Din kijelenti, hogy a lélek moralitása és a lelkiismeret tisztasága messzemenőleg jobbak, mint a fátyol moralitása. A áltatásból ne reméljünk jóságot; mindennemű jóság a lélek esszenciája. Könyvének e részét, al-Sufur Wa'l-hijab, azzal foglalja össze, hogy a hidzsáb viselése nem iszlám kötelesség. Ha a muszlim törvényhozók mégis így döntenének, akkor nézetük rossz lenne.14

A fátyol viselete napjainkban néhány országban komoly politikai kérdéssé vált, hasonlóképpen a szabadság és a szuverenitás iránti vágy dramatizálásához, a külföldi hatalmak beavatkozásához.

Bármi is legyen a nők arcának és/vagy fejének irodalmi szempontból vett lefátyolozására vonatkozó nézete az egyénnek, a Szent Koránban egyetlen instrukció sem szerepel erre vonatkozóan.


1- Molana Shah Maghsoud Sadegh Angha, Dawn (Verdugo City Ca: M.T.O. Shahmaghsoudi Publications, 1991)
2- Molana Salaheddin Ali Nader Angha, Theory "I",(Riverside, CA: M.T.O. Publications, 2002)
3- Ahmed, Leyla, Women and Gender in Islam: Historical Roots of a Modern Debate, (New Haven: Yale University Press, 1992), p.5
4- Ibid., p. 56
5- Aslan, Reza, No god but God, (Random House Inc. New York, NY, 2005) p.65
6- John Esposito, Islam: The Straight Path,(Oxford University Press, 3rd Edition, 2005) p.98
7- Shaykh Muhammad al-Ghazali.: Sunna Between Fiqh and Hadith (Cairo: Dar al-Shuruq, 1989, 7th edition, 1990)
8- Shaykh Mustafa al-Ghalayini, Islam ruh al-madaniyya (Islam: The Spirit of Civilization)(Beirut: al-Maktabah al-Asriyya)1960) P.253
9- Nazira Zin al-Din, al-Sufur Wa'l-hijab (Beirut: Quzma Publications, 1928) pp.255-56
10- Abd al-Halim Abu Shiqa, Tahrir al-mara' fi 'asr al-risalah (Kuwait: Dar al-Qalam, 1990)
11- Fatima Mernissi, The Veil and the Male Elite: A Feminist Interpretation of Women's Rights in Islam. translated by Mary Jo Lakeland (Addison-Wesley, 1991)
12- Translated and explained by Muhammad Asad, The Message of the Qur'an ( Dar al-Andalus, Gibraltar. 1984) p.538
13-Ibrahim B. Syed, article on Women in Islam: Hijab, (Islamic Research Foundation International, Inc, Louisville, KY. November 3, 1998)
14-Nazira Zin al-Din, al-Sufur Wa'l-hijab (Beirut: Quzma Publications: 1928), p 37