"Minden emberi lény a létezés valós és átfogó egysége."

Hazrat Salaheddin Ali Nader Angha

Több mint háromszáz éven át, a világegyetem newtoni szemlélete dominált az egyén és a társadalom megértésére irányuló törekvéseinkben. «A világegyetem newtoni modellje egy több alkotórészbül álló gépezetre utal. Azt sugallja, hogy a gépezet egészének és általános működésének megértéséhez részeire kell szedni azt és minden egyes alkotórészt, külön kell tanulmányozni. Majd az alkatrészek újbóli összeszerelésével érthetüvé válik a teljes gépezet». 1 Ez a modell általában alkalmazható a világegyetem és önmagunk megismeréséhez. «Korlátokat és határokat szabtunk minden irányba. Az egyszerűsítés szakértüivé váltunk, amely által elveszítettük a teljes képet». 1

«Most, hogy egy új ezredforduló elütt állunk, legalább napjaink tudományát kellene felhasználnunk. [Bevezetést nyertünk] a valóság kvantitatív nézetébe, valamint a kapcsolatok és viszonyok atomnál kisebb méretű világába. A kvantumfizika felfedte elüttünk láthatatlan viszonyait azon részek között, amelyekrül eddig azt hittük, hogy elkülönülnek egymástól. Ez azt jelenti számunkra, hogy a tér nem üres és, hogy az egész világegyetem természetszerűen összefonódik. Mindez azonban láthatatlan az egyén számára annak korlátozott létébül adódóan». 1

Jelenlegi világunk tudománya kezdi figyelembe venni az emberi létet teljes egészében és annak kapcsolatát a lét esszenciájává, vagy másképpen mondva, a Léttel. A korlátaink között létünk csak fizikai aspektusaira fordítunk figyelmet, és elhanyagoljuk a végtelen és határtalan dimenziókat önmagunkban. Nem az egyénre, mint a lét valós és átfogó egységére koncentrálunk. A fizikus, David Bohm, a londoni egyetemrül a következüket mondta: "A mindenség magába foglalja a mindenséget". 2 Bohm szerint, létezik a valóság mélyebb szintje és egy az alatti egység, amelynek mi nem vagyunk tudatában.

Ez a felfedezés összhangban van a szufizmus legmélyebb tanításaival, amelyek szerint létünknek van egy alsóbb valósága és végtelen tulajdonsága, amely legalább olyan nagy és határtalan, mint maga a lét. Az idegpszichológus, Karl Pribram, azt mondta, hogy «a misztikusok írásai megmutatják, hogy felfedezték annak a technikáját, hogyan kerekedjünk felül ezen, és hogyan tapasztalhatjuk meg emberi létünk valóságának természetét.»3

A szufizmus megmutatja, hogyan fedezhetjük fel újra egységünk valóságát, és hogyan alkothatjuk meg ezt az egységet önmagunkban.