"Isten birodalmában csak a szív titkai lényegesek."

Hazrat Salaheddin Ali Nader Angha

Szufizmus - Híd a vallások között c. műbül [1]

A vallás ott kezdüdött, amikor az emberek elkezdtek gondolkodni a természet hatalmas erüin, megpróbálták azokat reprezentálni -- idolokat készítettek. Elfelejtették, hogy egy szimbólum nem azonos a valósággal.

A Próféták voltak azok, akiket elküldettek, hogy tanítsák az embereket, s hogy hirdessék számukra, hogy a jelenlegi gondolataik hamisak, s hogy az önismeret útját járva, Istennel való egységben megismerhetik azt.  A Próféták eljövetele a szufizmusban is megjelenik – abban a tanításban, hogy hogyan ismerjük meg és váljunk eggyé az Isteni Szeretettel. De az emberek elfogadták a Próféták tanításait az engedelmességen kívül, nem azért, mert ismerték Istent, és a Próféták útmutatásait a saját elképzeléseik szerint átalakítva, új idolokat alkottak az elméjükben.

A Próféták idejébül, a legtöbben tanulták és spirituálisan kipróbálták, hogyan magyarázható a Lét igazságának útja, amelyeket a Próféták tanítottak. Mivel ötleteik másképpen kerültek bemutatásra a különbözü társadalmaknak, az eredmény divergens csoportok fokozatos feltűnése lett, s a társadalom elkezdett vallásokról beszélni. A késübbiek folyamán ezek a csoportok gyakran kerültek konfliktusba látszólagosan a valláson át, de a jóléten és a hatalmon túl.

Ugyanakkor, a vallás valósága nem a gyakorlatok és rituálék megkülönböztetésén alapul, amelyek az évszázadok során kialakultak. Isten alapította a vallást és Isten nem található meg az elme, a fizikai érzések által, sem nem a mások szavainak olvasása vagy hallása által.

A vallás felfedezése a saját létünk legbelsübb dimenzióinak felfedezése, amelybül az isteni attribútomok áramlanak. Ez az, amit a Próféták megtapasztaltak. A saját felfedezésünkhöz szükség van áldozatra, elvekre és pontos tanulásra, amelyet a Szufizmus megad.

Annak érdekében, hogy ezt a célt elérjük, azaz megismerjük "Énünket" és "Létünket", a tudás elengedhetetlen. Ez a fajta tudás nem található meg az általános szociális forrásokban, de az egyénnek át kell lépnie a korlátokat. Ez az 'Én" az alapja a Szufizmusnak, amely követi a Próféták útját egyenesen az Igazság magját követve, amely minden emberi szívben megtalálható.

Ebben az értelemben véve, a Szufizmus híd a vallások között. Ezért az összes Próféta elfogadja azt.

A személyes megtapasztalás és Isten ismeretének hangsúlyozása és megkövetelése, valamint a tanítás elve és módszere, amely segíti a tanulókat az úton a céljaik eléréséhez, nem más, mint az a rendszer, amely a Szufizmust a vallások közötti híddá teszi, mind az innensü létünkben, mind a világunkban.